Cavalier King Charles Spaniel

A törpe spanielek származása, eredete még ma is vitatott. Többféle elképzelés ismeretes, melyek közül talán a legvalószínűbbnek tartott a spanyol eredet, miszerint a spaniel elnevezés is erre utal. A XV. században a kis törpe spánielek már Európa-szerte ismertek voltak, és a legtöbb királyi udvarban már tartották oket.

Megszámlálhatatlan festményen, nagyon híres mesterek alkotásain tűnnek fel, mint például Van Dych, Watteau, Rubens, Reynolds, Strubbs és Landseer. A képek mellett írásos dokumentumok sokasága is bizonyítja a kis spanielek jelenlétét.

Sok elbeszélés szól a Stuartok törpe spánielek iránti szeretetéről. Amikor 1587-ben a Stuart Mária királynot lefejezték, alsószoknyája alatt megtalálták a kis fekete-fehér spánieljét. A szerencsétlen kis állatot csak erőszakkal lehetett eltávolítani gazdája holtteste mellől. I. Károly (1600-1649) is egyike volt a "koronás rajongóknak", akit 1648-ban Wight szigeti száműzetésébe is elkísérte kis spánielje, Rogue. A Cavalier története szorosan összekapcsolódik II. Károllyal (1630-1685) akinek többek között a nevét is köszönheti („King Charles Spaniel”- Károly király spániel). Uralkodása idején óriási népszerűségre tettek szert. A király rajongásig szerette őket, szinte soha nem lehetett látni kutyái nélkül, örömét lelte abban, hogy számos kis spániel kísérte őt még a parlamentbe és a hálószobájába is. II. Károly nagy gondot fordított a tenyésztésükre, mely a palotában folyt. Halála után öccse, II. Jakab (1633-1701) uralkodása alatt tovább virágzott e kis királyi ebek tenyésztése. Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy több színben fordultak elő: fekete, fekete-fehér, vörös-fehér és tricolour. Kicsik voltak, igen finom csontozattal és finom arcorri résszel, amint az a korabeli festményeken is látható. Orániai Vilmos trónra lépése (Németalföld, 1689) után a mopsz kiszorította a törpe-spánieleket a kastélyokból. A rövidorrú kutyák egyre kedveltebbek lettek, s a tenyésztők érdeklődése is e típusú kutyák felé fordult. Kezdetét vette a "tompa orrú" kutyák divatja, mely a XIX. századra teljesedett ki. A XVIII. század végén vagy a XIX. század elején keresztezték a törpe spánieleket bizonyos "tompa orrú" kutyafajtával vagy fajtákkal, feltételezhetoen a mopsszal . Ettol a fajta igen megváltozott: az eredetinél kisebb lett a súlya és torzított a feje a kor divatjának megfelelően. E modern típus mellett azért továbbra is voltak régi típusú törpe spánielek. Errol tanúskodik például az az igen híres hímzett kép, mely Viktória királyno kedvencérol, Dash-ról készült 1840 körül; a képen egy régi típusú tricolour látható lapos fejtetovel és hosszabb arcorri résszel. Nagy hírnévre tettek szert az úgynevezett Blenheim- vagy Marlborough-spánielek , melyek nem voltak mások, mint a King Charles spániel vörös-fehér színváltozatai. Nevüket onnan kapták, hogy igen hosszú időn át tenyésztették őket a Marlborough-hercegek székhelyén, a Blenheim kastélyban. A Blenheim spánieleknek volt egy érdekes ismertetőjegye: a fejtetőn lévő jellegzetes rombusz alakú fehér folt közepén egy kerek, vörös jegy, az ú.n. "Hüvelykujj-nyom" vagy "Blenheim spot". Az a legenda járta a foltocskáról , hogy a gróf felesége izgatottan várta a híreket otthonában , ölében vemhes szukájával és izgalmában véletlenül hüvelykujjával megnyomta a kutyus fejét. A később az alomban minden kölyök fején látható volt a barna hüvelykujj lenyomat. Ez a Spot a mai Blenheim színű Cavaliereken is gyakran látható, amely nagyra becsült fajtajegy. Ebben az idoben még minden színváltozatnak más és más neve volt: a fekete-fehér és black and tan neve King Charles, a tricolouré Prince Charles vagy King Charles I. spániel, a vörös-fehéré Blenheim vagy Marlborough, míg az 1902-re kitenyésztett tiszta vörösé Ruby spániel volt. Érdemes megjegyezni, hogy egy időben a black and tan színueket King James spánielnek is hívták II. Jakabra emlékezve, épp úgy, mint a vörös-fehérek Marlborough, és a tricolourok King Charles I.-nek. Angliában 1873-ban megalapították a Kennel Clubot, s ezzel megkezdődött a fajtastandard-ek lefektetése. VII. Edward (1841-1910) - aki maga is kedvelője volt e kis kutyáknak - közölte a Kennel Clubbal óhaját, miszerint a történelmi King Charles spániel nevet meg kell őrizni. Az 1926-os esztendő jelentős fordulatot hozott a törpe spánielek történetében. Ekkor látogatott Angliába az amerikai Roswell Eldridge úr az angol törpe spániel ősi típusát keresve, s igen csalódott volt, hogy csak a modern "lapos orrú" King Charles spánielt találta ott. Ezért fáradságot, pénzt nem kímélve kutatta fel a régi típusú Blenheim színu törpe spánieleket, amelyek a legjobban hasonlítottak a II. Károly korabeli festményeken ábrázoltakhoz. Az elso évben mindössze két ilyen típusú kutyust talált, de már ezekkel is megindult a visszatenyésztés. Az 1920-as években már csak a modern típusú King Charlest tenyésztették, mégis elofordultak az almokban az ősökre visszaütő, hosszú arcorri résszel és kissé nagyobb termettel rendelkezo példányok. Velük kezdte el a régi típusú King Charles újra ébresztését egy maroknyi lelkes rajongó. Így az 1928-ban megalakult első fajtaklubot már "The Cavalier King Charles Spaniel Club"-ként regisztrálhatták. A klub megalakulásával egy időben lefektették a fajtastandardet. A Cavalier King Charles spániel 1945-ben vált teljesen független, "egyenjogú" fajtává, ekkortól regisztrálták külön törzskönyvben a King Charles spánieltől. Így végre 1946-ban kiadták az elso CC-ket (Challenge Certificate) Cavalierek számára. Az "új" fajta egyre elterjedtebb lett, s viszonylag rövid időn belül stabilizálódott. Népszerűségük máig töretlen, sőt hazájukon kívül is egyre kedveltebbé válnak szerte a világon.

 

A fajta jellemzői

Bár a törpe kutyák közé sorolják, hangsúlyozni kell, hogy nem "öleb". Törpe spániel, igazi törpe vadász, melynek kitunő a szaglása, elsőrangú apportírozó és rendelkezik a spánielek vadászhajlamával. Általában kedveli a vizet, s kitartó kereső. Apróvad, szárnyas vadászatára kiválóan alkalmas. Napjainkban már csak kedvencként tartják, ám mégis hallani olyan beszámolókat, melyek kitűnő munkát végezo, vadászó Cavalierekrol szólnak. Emellett az egyik legalkalmasabb fajta a nálunk is népszeru agilityre. Természeténél fogva nagyon alkalmazkodó, igen intelligens, így könnyű tanítani. A Cavalier egyik legfontosabb tulajdonsága a jó természete Kedves, vidám, kiegyensúlyozott, csendes kutya, mely a szabadban élénk, játékos, zárt helyen halk, nyugodt. Kedveli a társaságot , idősebbeknek és gyerekeknek is egyaránt ideális társ.

VISSZA
VISSZA