Monti és Inka születése

Sziasztok! Megszülettünk 2005. szeptember 7-én este 7 óra után.

Anyukánk nagyon jól bírta a szülést. A legidõsebb testvérünk egy blenheim kislány sajnos nem volt életképes, de mi nagyon virgoncan és életvrevalóan láttuk meg a napvilágot...

VISSZA

Én vagyok a fiú. És természetesen én jöttem elöl.
A kislány is megérkezett. Teljes a család, többen már nem jönnek.
Doncsika gondos anya.
Én vagyok a kisfiú.
Én meg vagyok a kislány
Az én babáim. Büszke vagyok rájuk.
Hû de finom!
Derítsük fel a világot...
Már egy hetesek vagyunk! A súlyunk kétszer akkora, mint amikor születtünk.

A kislány kabátkája a hátán be van gombolva, de ennek a kisfiúnak nagyon rendetlen az öltözéke!

A kislányok a nagypapa mellén szeretnek aludni...
... vagy a kanapén...
vagy egy másik kutyuson.

Szóval bárhol, csak a pocakunk tele legyen...

A mama teje a legjobb dolog a világon. Szürcsölünk is lelkesen a dobozunkban, ...
... vagy a szõnyegen, ...
... vagy a kanapén
Na! Most meg pisilek éppen.
Hûûû! De jól érzük magunkat.
Már két hetesek vagyunk! S csak növünk és növünk. Csak nézelődni nem akarunk még. (pedig biztosan volna mit)
Fujjjj! A mamát akarom. Ez nem igazi!!!
Nahát! Hazugság, hogy a macskák rosszak! Ez speciel puha, meleg. Asszem én szeretni fogom a cicákat!
Pontosan 3 hetesek vagyunk!

Nézelődünk, és mászkálunk. Persze pár lépés után orrabukunk, vagy seggreesünk, esetleg felborulunk.  De nagyon élvezzük a dolgot!

Látjátok milyen ügyesek vagyunk?
Hű, de szeretjük a mamát! És már majdnem akkorák vagyunk...
Én vagyok a kislány. A tesóm az lusta, és mindig csak aludna, pedig nagyobb, mint én és roppant erős!

Ma már egyszer fél métert gyalogoltam! Olyan érdekes a világ, muszály felderíteni...

Már 24 naposak vagyunk! Nagyon szeretjük egymást a tesómmal.
És már fogunk is van! Ha megharapom a gazdi ujját, akkor azt mondja, hogy JAJJ!

(Ha a fiú harapja meg, akkor JAJJAJ.)

A nagykutyák tányérból esznek! ...
... meg a kiskutyák is, de ahhoz súgni kell valamit a bátyus fülébe, hogy én is hozzáférjek a finom tejbegrízhez.
Október 5. 4 hetesek vagyunk!

Meg szépek, és okosak, és harapósak, és éhesek. Szóval körülöttünk forog a világ!

Hű de nagy ez a nappali! Lehet, hogy elvesztem?
Fontos megbeszélni valóm van a mamámmal!
Hű, de pipa vagyok! Sugdolóznak a nők!
Akkor alszom inkább.
Mi a fene ez a nagy valami? A mama nagyon szeret vele játszani.
5 hetesek vagyunk!

Már a terasz is a miénk!

Érdekes! Mi lehet ez?
Menjünk világgá!
Erős ez a kanapé! Rajtam azért sem fog ki!
6 hetesek vagyunk!

Október 19. Szép az idő.

Elszaladunk...
... birkózunk ...
... visszajövünk.
Hallottam egy szomorú hírt ...
... a bátyus a hétvégén elköltözik!

Nagyon haragszom, s olyankor össze-vissza állnak a lábaim!

Szia Macs! Én vagyok a kiskutya!
Mondtam, hogy ne bizalmaskodj a macskákkal!
Hahaha! Ez jó vicc volt!
Játék után édes a pihenés.
Jajj! Azt álmodtam, hogy nincs itt a bátyus.
7 hetesek vagyunk!

A bátyus holnap elköltözik.

Ez az utolsó közös vacsink...

... ez meg az utolsó közös vadászatunk!
8 hetes vagyok!
Te mit csinálsz ott fenn?
Hrrrrr!

Én egy pittbull vagyok!

(Igaz, csak lite)

De rég voltam itt! Már kamasz vagyok, 5 hónapos.

Szobatiszta is, de csak akkor, ha elég gyorsan kiengednek a szabadba!

Na egy bokorral végeztem!

Mi a baj? Mi ez a kiabálás? Méghogy ezt hagyjam meg? De ha egyszer olyan jó rágicsálni...

Persze a mamával szaladgálni a legjobb!
Kaptunk képeket a bátyusról. Az aztán QTYA!

A javából! Két ruby lánynak csapja a szelet! Azok meg olyan szerelmesek belé...

De kár, hogy nincs itt!

 

VÉGE

VISSZA